Idézzük fel a 2010-es év legnagyobb magyar horgász teljesítményét – Világrekord harcsafogás a Pó-deltában!

2010. március 11-e, este fél tíz, csörög a telefonom?! Vajon ki az, akinek ilyentájt fontos közlendője lehet? Meglepődve nézem a telefonom kijelzőjét: „Kiss József – Pó-delta”. Üdvözölni is alig bírom barátomat, Józsi meglepődni sem hagy időt, remegő hangon közli, hogy ajkai vendége, Zsédely Attila, óriási harcsát zsákmányolt.  Teljesen felcsigázott a hír!

Épp a Tisza-tavi könyved forgatásával múlattam az időt, és se testem, sem lelkem nem kívánta, hogy vízre szálljunk. Kora délután azonban lecsillapodott a szél, így egymást biztatva azután mégis belevágtunk

Épp a Tisza-tavi könyved forgatásával múlattam az időt, és se testem, sem lelkem nem kívánta, hogy vízre szálljunk. Kora délután azonban lecsillapodott a szél, így egymást biztatva azután mégis belevágtunk

– Mekkora? Milyen hosszú? Mivel és hogyan?

– Most emeltük be a csónakba és hatalmas!!! Csak a hosszát tudjuk, ami faroktőig mérve 245 cm, de óriási bendője van! Szerintünk bőven 100 kiló felett lehet a súlya. Pergetve jött, a kikötő alatti harmadik lapályon, egy J13-as Rapala wobblerre. Attila öccsének, Gyulának a segítségével, hárman bírtuk csak befordítani a ladikba.

– Mikor fogtátok?

– Nincs két perce, hogy beemeltük! Estére lepányvázzuk, és holnap mérlegelünk. Ha megvan az eredmény, azonnal hívlak.

– Ügyesek vagytok! Gratula a srácoknak!

Jól felöltöztünk, és elindultunk a -2 fokos éjszakába. A hideg ellenére kedvező arcát mutatta a folyó

Jól felöltöztünk, és elindultunk a -2 fokos éjszakába. A hideg ellenére kedvező arcát mutatta a folyó

Mondanom sem kell, hogy nem sokat aludtam. Az elmondottak alapján 120 kiló körülire saccoltam a zsákmányt, és ez már önmagában is szenzáció. Reggel aztán végre megint Józsit jelezte a telefon.

– Szia! Mekkora?

– Szerinted?

– Képeket még nem láttam, de az elmondottak alapján 120 körüli lehet.

– Csaba, kapaszkodj meg! Kereken 135 kiló!

– Te jó ég! Ez világrekord! Add, légy szíves, Attilát!

Attila dióhéjban ecsetelte a történéseket, de nem akartam túlságosan hosszúra fogni, és megbeszéltük, hogy ha hazaérnek, akkor részletesen beszámol a fogás körülményeiről, illetve megküldi az Óriásról készült felvételeket.

Egy kis áradás volt a folyóban, enyhén zavaros volt a vize, de a felszín meg sem rebbent, teljes volt a szélcsend

Egy kis áradás volt a folyóban, enyhén zavaros volt a vize, de a felszín meg sem rebbent, teljes volt a szélcsend

Vasárnap este érkezett haza a kis csapat, és végre teljes részletességgel kielemezhettük a nem mindennapi kalandot.

– Attila, kezdjük a legelején. Mióta horgászol célzottan harcsára?

– Édesapám adta az első lökést. Még csak tíz esztendős voltam, mikor a Rába partján részese lehettem, amint megküzdött egy másfél méteres bajuszossal és sikeresen a partra húzta. Sohasem fogom elfelejteni, mikor betessékelt a vízbe, hogy segítsek, és én gondolkodás nélkül szájon ragadtam az akkor még hatalmasnak tűnő halat. Egyszerűen nem bírtam vele, szinte visszarángatott a folyóba. Apám, látva tehetetlenségemet, ledobta botját és a hallal együtt kihúzott a folyóból. A halat a fövenyre fektette, én pedig azonnal ráfeküdtem, nehogy visszatáncoljon a vízbe. Szüleimmel a mai napig megmosolyogjuk ezt a régi történetet. Ekkor indult el bennem valami, ami a ragadozóhalak irányába fordította érdeklődésemet. Csodálatos évek és sok szép Rába-parti kaland következett. A Rábához fűződő élményeim ellenére az Ajka környéki tározókat is szívesen látogatom. Tavaly, szintén öcsémmel, Gyulával ért minket a szerencse, a Lőrintei-tavon 43,15 kilós harcsát fogtunk, támolygó villantóval, ez a mai napig is tórekordnak számít.

Se testem, sem lelkem nem kívánta, hogy vízre szálljunk

Se testem, sem lelkem nem kívánta, hogy vízre szálljunk

– Akkor megvolt a kellő alap, hogy belevágjatok egy komoly, külföldi túrába is. Miért pont a Pó-deltára esett a választás?

– Ez is a véletlennek köszönhető, hiszen megszerveztem egy Ebró túrát, ahol öcsémen kívül még öt pergetős harcsavadász barátunk vett volna részt, de sajnos különböző okokra hivatkozva az utazás előtt a társaság nagy része lemondta a részvételt. Így esett, hogy nem bírtunk magunkkal, és egy közelebbi célpontot választottunk, a családdal együtt indultuk a Pó-deltájába, Taglióba, Józsi táborába.

Szinte első dobásra megakasztottam egy 13 kilós harcsát. Nagyon örültünk a zsákmánynak, melyet néhány fotó után szabadon eresztettünk

Szinte első dobásra megakasztottam egy 13 kilós harcsát. Nagyon örültünk a zsákmánynak, melyet néhány fotó után szabadon eresztettünk

– Milyen körülmények fogadtak a folyó partján, milyen volt a víz és az időjárás?

– Mondhatnám, hogy elkeserítő. 80 km/órás szél szaggatta a folyó hátát, a hőmérséklet fagypont alatt volt és szakadt a hó. Az égiek sem akarták, hogy egy jót horgászhassunk. Arról szó sem lehetett, hogy kimenjünk a folyóra. Józsi vert lelket belénk és elvitt minket egy kis csatornára, ahol szinte első dobásra megakasztottam egy 13 kilós harcsát. Nagyon örültünk a zsákmánynak, melyet néhány fotó után szabadon eresztettünk. A harmadik napon óriási hóesésre és viharos szélre ébredtünk, és már azon tanakodtunk, hogy feladjuk az egészet és hazaindulunk. Józsi beszélt rá, hogy még legalább egy éjszakát szánjunk a pecára.

A harmadik napon óriási hóesésre és viharos szélre ébredtünk, és már azon tanakodtunk, hogy feladjuk az egészet és hazaindulunk

A harmadik napon óriási hóesésre és viharos szélre ébredtünk, és már azon tanakodtunk, hogy feladjuk az egészet és hazaindulunk

Épp a Tisza-tavi könyved forgatásával múlattam az időt, és se testem, sem lelkem nem kívánta, hogy vízre szálljunk. Kora délután azonban lecsillapodott a szél. Egymást biztatva azután mégis belevágtunk. Jól felöltöztünk, és elindultunk a -2 fokos éjszakába. A hideg ellenére kedvező arcát mutatta a folyó. Egy kis áradás volt benne, enyhén zavaros volt a vize, de a felszín meg sem rebbent, teljes volt a szélcsend.

– Most már ne csigázz, légy szíves, oszd meg velünk a kalandot!

– Józsi néhány ígéretesebb szakaszra kalauzolt bennünket, de esemény nélkül maradtunk, mígnem lemotoroztunk a harmadik sziget felső csúcsáig, és a meder felőli, lapályos oldalon elkezdtük a horgászatot. Néhány dobás után, fröcsögő, ugráló, kiló körüli halakra lettünk figyelmesek. Hatalmas területen hajtották őket a ragadozók. Biztosak voltunk benne, hogy a felszín alatt harcsák vadásznak. Csónakkal, farral lefelé csurogtunk, és megkértem öcsémet, hogy ő álljon a motor mellett, ő dobhasson az eseménybe először, hiszen nekem már volt fogásom. Lélegzetvisszafojtva közelítettük meg a területet. Gyula lendítette az első dobást, majd én is kidobtam a Rapala J13 GFR műcsalimat. Kivártam egy pár másodpercet, majd lassan megindítottam a wobblert.

A meginduló hal a csónak közepéből egész az orráig rángatott, ahol térdre rogyva, a bot nyelét két kézzel markolva, csak tartani bírtam. A hal, mint a gyorsvonat, úgy vágtázott a meder irányába!

A meginduló hal a csónak közepéből egész az orráig rángatott, ahol térdre rogyva, a bot nyelét két kézzel markolva, csak tartani bírtam. A hal, mint a gyorsvonat, úgy vágtázott a meder irányába!

Hármat, ha fordítottam a hajtókaron, mikor a csalira keményen rádurrantott valami. Az akasztásom ült, és ebben a pillanatban hatalmas farok bukott át előttünk. Ami ez után következett azt szinte elmondani sem lehet. A meginduló hal a csónak közepéből egész az orráig rángatott, ahol térdre rogyva, a bot nyelét két kézzel markolva, csak tartani bírtam. A hal, mint a gyorsvonat, úgy vágtázott a meder irányába. Csak úgy füstölt az orsóm. Józsi azonnal motort rántott, és így tudtunk a hal fölé kerülni. Mikor elértük a halat, leállította a motort. Játszi könnyedséggel tartott meg minket a sodrásban, sőt a csónakot, benne hármunkkal, a folyással szemben húzta. A fiúk rendet raktak a hajóban, hogy ne akadályozzon semmi a fárasztás közben. Kőkemény, háromnegyed órás harc következett, mire végre megpillanthattuk a zsákmányt. Harcsánk többször átúszott a csónak alatt, alig bírtam kiszolgálni. A spiccgyűrűmet csak néha-néha, akkor is csak néhány pillanat erejéig láttam, szinte folyamatosan, felszín alá törte a pálcát. A lágyékomba támasztott botvég ekkorra már komoly fájdalmat okozott.

A látvány mindhármunkat sokkolóan ért. Azt sem tudtuk, hogy hogyan fogjuk beemelni ezt a hatalmas jószágot

A látvány mindhármunkat sokkolóan ért. Azt sem tudtuk, hogy hogyan fogjuk beemelni ezt a hatalmas jószágot

A látvány mindhármunkat sokkolóan ért. Azt sem tudtuk, hogy hogyan fogjuk beemelni ezt a hatalmas jószágot. Azonnal a csalit kerestem a tekintetemmel, melynek hátsó horga a hal szájának sarkában vastag-húst tartott, míg a másik horog a küzdelem során felakad a hal szája fölé. Ez nagyon megnyugtatott, stabilan tartotta ellenfelemet. A meghökkenésből Gyula ocsúdott először, és határozottan megpaskolta halunk tarkóját. Hatalmas vizet átmozgatva fordult a mélybe a megriasztott óriás. Öt perc is eltelt, mire végre újra a csónak mellé tudtam kényszeríteni. Öcsém gondolkodás nélkül szájon ragadta, és Józsit kérte, hogy segítsen. Ketten, négy kézzel emelték ki az óriási fejét, de nem tudtak rajta többet húzni. Azonnal letettem a botomat, fogást kerestem a kopoltyúfedőjén és mellsőúszóján, majd mindhármunk megfeszített erejével sikerült hatalmas bendőjét átemelnünk a hablécen, majd leszorítva, befordítani a hatalmas testet.

Azonnal letettem a botomat, fogást kerestem a kopoltyúfedőjén és mellsőúszóján, majd mindhármunk megfeszített erejével sikerült hatalmas bendőjét átemelnünk a hablécen, majd leszorítva, befordítani a hatalmas testet

Azonnal letettem a botomat, fogást kerestem a kopoltyúfedőjén és mellsőúszóján, majd mindhármunk megfeszített erejével sikerült hatalmas bendőjét átemelnünk a hablécen, majd leszorítva, befordítani a hatalmas testet

– Gondolom, te már kész voltál az erőddel. Milyen érzés szabadult fel benned?

– Először csak bámultuk a halat, nem bírtam felfogni, hogy létezik ekkora harcsa. A bajusza hüvelyujjnyi vastag volt, és ahogyan elterült a csónak aljában, óriási gyomra leírhatatlannak tűnt. Ekkor kiöklendezett magából egy teljesen ép, kiló feletti kárászt. Hirtelen nem is fogtam fel, mi is történt velünk. A hal farkánál fáradtan összerogytam. A következő kép, hogy öcsém és Józsi ölelgetnek, gratulálnak. A következő pillanatban felbőgött a motor, és már száguldottunk a kikötő felé. Ezek után már te is része voltál a történetnek, mert itt lemértük a hal hosszát, és Józsinak első dolga volt, hogy közölje veled a remek fogás hírét.

Először csak bámultuk a halat, nem bírtam felfogni, hogy létezik ekkora harcsa. A bajusza hüvelyujjnyi vastag volt, és ahogyan elterült a csónak aljában, óriási gyomra leírhatatlannak tűnt

Először csak bámultuk a halat, nem bírtam felfogni, hogy létezik ekkora harcsa. A bajusza hüvelyujjnyi vastag volt, és ahogyan elterült a csónak aljában, óriási gyomra leírhatatlannak tűnt

– Igen-igen, nagyon jól esett, hogy azonnal hívtatok, de arra is emlékszem, hogy ekkor már megjött a ti hangotok is, mert igen csak hallható volt a győzelmi mámor. Hogyan alakultak az események az éjszaka további részében?

– A kikötőben lévő cseh és osztrák horgászok körbeállva, szótlanul, ámuldozva csodálták a halat, míg felpányváztuk és vízbe helyeztük. Megbeszéltük, hogy reggel mérlegelünk, és addig ezen a helyen marad az Óriás. Azonban a túlzott nyilvánosság miatt jobbnak láttuk, ha egy kizárólag általunk ismert helyre visszük át. Sikerült a harcsát biztonságban lepányvázni, és ekkor olyan eseményeknek lehettünk szem- és fültanúi, hogy még most is beleborzongok. A helyet Te is ismered, ez egy zárt öblű kikötő, melyet egy rövid csatorna köt össze az élő folyóval.

A kikötőben lévő cseh és osztrák horgászok körbeállva, szótlanul, ámuldozva csodálták a halat, míg felpányváztuk és vízbe helyeztük. Megbeszéltük, hogy reggel mérlegelünk, és addig ezen a helyen marad az Óriás

A kikötőben lévő cseh és osztrák horgászok körbeállva, szótlanul, ámuldozva csodálták a halat, míg felpányváztuk és vízbe helyeztük. Megbeszéltük, hogy reggel mérlegelünk, és addig ezen a helyen marad az Óriás

A lámpával bevilágított, belső torkolati részen hatalmas fröcsögésre és egyértelmű harcsarablásokra lettünk figyelmesek. Nem akartunk hinni a szemünknek. Több irányból érkező, hatalmas tolóhullámokkal érkező, termetes harcsák közrefogtak egy sok egyedből álló csefaló-rajt, és óriási zabálást rendeztek, mind ezt a szemünk láttára. Az esemény percekig játszódott, tőlünk dobásnyi távolságra, de már nem maradt lelkierőnk ezt kihasználni.

– Gondolom, nem sokat tudtatok pihenni.

– Alig bírtam elaludni, miután a családdal is megosztottuk az élményt. Rengeteg barátomat felhívtam még az éjjel, és újra meg újra felidéztem a kalandot. Csak forgolódtam az ágyban, és alig vártam, hogy reggel legyen.

Alig bírtam elaludni, miután a családdal is megosztottuk az élményt. Rengeteg barátomat felhívtam még az éjjel, és újra meg újra felidéztem a kalandot. Csak forgolódtam az ágyban, és alig vártam, hogy reggel legyen

Alig bírtam elaludni, miután a családdal is megosztottuk az élményt. Rengeteg barátomat felhívtam még az éjjel, és újra meg újra felidéztem a kalandot. Csak forgolódtam az ágyban, és alig vártam, hogy reggel legyen

– Hogyan zajlott a mérlegelés?

– Józsi megszervezte, hogy egy közeli angolnatelepre bevihessük a zsákmányt és egy hatalmas, hitelesített mázsán lemérhessük. Öcsémmel lementünk a kikötőbe, Józsi pedig a sólyapályához hajtott és ott várt be minket. A hal jó egészségnek örvendett. Alig bírtuk a felszínre húzni, szinte újra kellett fárasztani. A vízből ki sem emeltük. Én a csónak orrában tartottam rövid pórázon, míg Gyula lassú tempóban átmotorozott velünk a sólyázóhoz. Egy hatalmas ponyvára húztuk fel a halat és együttes erővel a kocsiba emeltük. Gyorsan elautóztunk a telepre, ahol az olasz alkalmazottak nagyon kedvesen fogadtak. Lemosták a kissé iszapos halat és segítettek a mérlegre emelni. Tátott szájjal figyeltük a mérleg digitális kijelzőjét, mely 135 kilónál csillapodott meg. Elmondhatatlan üdvrivalgásban törtünk ki. Gyorsan készítettünk pár felvételt, és már robogtunk is a víz felé. A hal jól viselte a procedúrát.

A hal jó egészségnek örvendett. Alig bírtuk a felszínre húzni, szinte újra kellett fárasztani!

A hal jó egészségnek örvendett. Alig bírtuk a felszínre húzni, szinte újra kellett fárasztani!

– Egyértelmű volt, hogy szabadon eresztitek?

– Ez nem volt kérdés. Folyamatosan arra ügyeltünk, hogy a legkevesebb károsodás nélkül élje át a számára kellemetlen eseményeket.

– Azonnal eleresztettétek?

– Nem, hiszen fotók csak a mérlegeléskor készültek róla, és a család még nem is látta a halat. Két csónakkal lemotoroztunk egy közeli lapályra, ahova már feleségem, Judit, 4 éves kisfiam, Attila, valamint Gyula párja is elkísért bennünket. Itt készültek el a fotók, valamint a videó felvételek is. Ezek végeztével eljött a búcsúzás pillanata.

Két csónakkal lemotoroztunk egy közeli lapályra, ahova már feleségem, Judit, 4 éves kisfiam, Attila, valamint Gyula párja is elkísért bennünket. Itt készültek el a fotók, valamint a videó felvételek is. Ezek végeztével eljött a búcsúzás pillanata

Két csónakkal lemotoroztunk egy közeli lapályra, ahova már feleségem, Judit, 4 éves kisfiam, Attila, valamint Gyula párja is elkísért bennünket. Itt készültek el a fotók, valamint a videó felvételek is. Ezek végeztével eljött a búcsúzás pillanata

– Kívántál-e valamit, mielőtt eleresztettétek?

– Csak annyit mondtam a halnak, hogy azért eresztünk most szabadon, hogy a kisfiamnak is legyen esélye még megbirkózni veled.

– Milyen érzés volt búcsút inteni az óriásnak? Hogyan láttátok, egészségben kapta vissza a szabadságát?

– Nagyon jól viselte az eseményeket. Teljesen jó állapotban sikerült a visszaeresztése. Az érzés pedig nehezen megfogalmazható. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy élje át minél többször, mert így teljes egy történet. Jó tudni, hogy van értelme még visszatérnem ide, hiszen néhány év múlva ez a hal elérheti, akár a 150 kilót is.

- Kívántál-e valamit, mielőtt eleresztettétek? - Csak annyit mondtam a halnak, hogy azért eresztünk most szabadon, hogy a kisfiamnak is legyen esélye még megbirkózni Veled!

– Kívántál-e valamit, mielőtt eleresztettétek?
– Csak annyit mondtam a halnak, hogy azért eresztünk most szabadon, hogy a kisfiamnak is legyen esélye még megbirkózni Veled!

– Őszintén gratulálok a sikeredhez! Ahhoz, hogy jól gondolkodtál, és jól cselekedtél. Sokat javíthat ez az esemény az amúgy nagyon rossz hírben álló magyar horgászok európai megítélésén. Úgy tudom, hogy volt még néhány napotok hátra. Sikerült még halat fognotok?

– Igen, engem ért ismét a szerencse. Fogtam még egy kilenc kilós harcsát. Sajnos öcsém fogás nélkül maradt, de lefoglaltunk egy nyári időpontot Józsiéknál, és nagyon fogok szorítani neki, hogy ő legyen az, aki felteszi majd az i-re a pontot.

Ez egy óriási magyar siker, amely nagyon ráfért már a harcsapergetők táborára. Legyen ez a kijelölt útja ennek a sportnak!

Ez egy óriási magyar siker, amely nagyon ráfért már a harcsapergetők táborára. Legyen ez a kijelölt útja ennek a sportnak!

Álom?! Nem, ez már több mint álom! Most egy jóérzésű, szerencsés magyar fiatalembernek valósággá vált. Attila magasra tette a mércét, és megérdemelten került a csúcsra. Lehet őt irigyelni, lehet rá büszkének lenni, lehet hitetlenkedni, lehet bármit belemagyarázni a történetbe, de a tényeken változatni nem lehet. Óriási magyar siker, mely nagyon ráfért már a harcsapergetők táborára. Legyen ez a kijelölt útja ennek a sportnak, hiszen csak gondoljunk bele, ha már atyáink is hasonlóképpen cselekedtek volna, micsoda matuzsálemekkel küzdhetnénk meg hazánk vizein is. Legyen ez példa a kitartásra, elszántságra, mivel a harcsára pergetőknek ezek a legfőbb erényei. Nagyon örülök, hogy egyre népszerűbb a ragadozó pecásaink között a „fogd meg és engedd szabadon” szemlélet. A technikai eszközök, módszerek rohamos fejlődése, a jókezű sporttársak tömeges jelenléte vizeinken mind-mind a halak vesztét okozhatják. Ám megfelelő gondolkodással, és az ahhoz társított cselekedetekkel van még lehetőség arra, hogy újabb rekordok szülessenek.

( szöveg: Oláh Csaba, képek:  Zsédely Attila )